Ének és ima [antikvár]

ELOSZO A görög Plutarkhosz idézi Szimónidészt: „A festészet néma költészet, a költészet beszélő festészet." Érvényes ez a szép és találó me^ogalmazás Pálfalvi Nándor új verseskötetére, melyben a piktúra elemei jelennek meg, erősebb tónusokban, élesebb ecsetkezeléssel, vagy puhább, lágyabb színekkel, mintegy a kréta vagy az akvarell tünékenységét idézve. Másfelől, viszont, - már ami a költemények témáját illeti -széles a paletta, bár mindössze három dolog foglalkoztatja. Nem más, mint halál, szerelem, élet. De hiszen ebbeií bejine foglaltatik az élet teljessége, annak szépségével, komolyságával, keserűségével egyaránt. Az életkornak nincs különösebb jelentősége, végül is esztétikai tekintetben teljesen mellékes, hogy valaki huszonévesen, vagy a hatvanas éveiben írja költeményeit. Pálfalvi Nándor esetében ez csupán azért érdekes, mert oly sok sikeres prózai kötet után, első verseskönyvét 1998-ban adta ki, „Nézz meg jól a fényben'''' címmel. Míves, finom, megejtő versek voltak ezek, s új kötetének darabjairól is ez mondható el. Őszinteség, az érzelem gazdag húrjain játszva, pontos megfojináltság és valami belülről fakadó tisztaság, szinte gyermeki játékossággal elegyítve. A tematika széles skáláját már említettük, ez a színek széles skáláját is jelenti egyben, a derűs égkéktől, a komor földfeketéig. De ha most eltérünk Plutarkhosz hasojilatától, akkor hozzáfűznék még egy gondolatot. Ez pedig a zene. Moll és dúr váltakozik, a lágy ajidante és a gyors allegro. Végül pedig, a minden érzelemhullámon felülemelkedő életszeretet crescendó-ja. Az olvasó hitünk szerint mindezt átéli, átérzi majd, ha kezébe veszi ezt a könyvet. Sípos Tamás