Bővebb ismertető
E költeményre, mely most jelenik meg először teljesen, már Kultsár István felhívta volt a köz figyelmet, e század elején, a Hazai Tudósításokban (1806 julius 9). Irodalmunk ez érdemes munkása, ki, egy évtizeddel előbb, Mikes Leveleit megmenté az enyészettől, nagy örömmel jelenti hogy Jankovich Miklós könyvtárában Gyöngyösinek egy ismeretlen költeményére akadtak, «mely a Murányi Venushoz, tárgyára nézve, hasonlít, csak hogy semmi név benne nincsen». A költeményt akkoriban Horvát István ki is akarta adni, de - úgy látszik, a censura miatt - szándékáról le kellett mondania.
Azóta, több mint fél századon át, elfeledten pihent a becses kézirat, a Nemzeti Muzeum magyar folióiközt, s midőn Thaly Kálmán, 1872-ben, a Thököly- és Rákóczi-kori költészethez Adalékait közre bocsátja), s ez értékes ereklyét is kivonja a feledség homályából: csodálkozását fejezi ki hogy e műről eddigelé nem történt említés, s hogy "nyomtalanúl keresztül surrant fölötte a régibb irodalmunk kincseit kutatók figyelme."