Erdély-Magyar zsoltár [antikvár]

Előszó Versek és tájak A Trianon után kibontakozó erdélyi lírának egyik ihletforrása az erdélyi táj. Ennek magyarázatát ne keressük csupán Erdély kétségtelenül gazdag és változatos természeti szépségeiben. A „mélyebb" magyarázatra egy Reményik-versben bukkanhatunk, amelynek címe: „Miért hallgatott el Végvári" Ennek egyik sorpárja így szól: „A sors kiáltott: Válasszatok hát:/ A szülőföldet-e, vagy a hazát?" Reményik és költőtársai a szülőföldet választották, amely azonban - hogy mennyire tudatosan, és mennyire a költői ösztön sugallatára - szinte a kezdetektől átvette, elfoglalta az elveszett haza helyét. S ennek megfelelően hordozójává lett mindazon eszmei értékeknek, melyekkel a haza fogalma rendelkezik, s melyek a benne élő ember identitását meghatározzák. És mivel a természet nincs kitéve azoknak a gyors és véletlenszerű változásoknak, melyek az emberi történelmet viszontagságossá teszik, változatlansága az értékek állandóságának és örök érvényének illúzióját keltheti, reményt adva ezzel az identitását mostoha körülmények között védelmező közösségnek. A táj tehát egyszerre valóság és transzcendencia. Az erdélyi líra ezért nem „leíró költészet" a szó tizenkilencedik századi értelmében. Nem ábrázolja a tájat, hanem olvassa; a benne rejtőző érték-jelentést igyekszik megfejteni. Hogy többnyire sikerrel, az a huszadik század eleji szimbolizmusnak köszönhető, melynek iskoláját az erdélyi líra jelesei mind kijárták. Az olvasó is akkor jár el helyesen - vagyis a költők intenciója szerint -, ha a természeti képek, a leírások mögöttes jelentését keresi, és e „rátalálásban" leli meg a befogadás örömét. így vetülnek Dsida Jenő tájakat, természetet idéző versei is a külvilágra. Azzal a jelentés-többlettel - mondhatjuk ezt egyéni jellegzetességnek? f^-, hogy az ő táj szemléletét meghatározza világképének kereszténysége is. A természet Dsida Jenő számára nemcsak szemlélhető valóság, és nemcsak a szülőföld hordozta értékek rejtjel-rendszere, hanem maga a Teremtés, mely-mivel Teremtöjetökéletes-, csak tökéletes lehet. A természetben Dsida számára a szépség és harmónia isteni eredetű volta tárul fel, valahogy úgy, mint az eszményképéül választott Assisi Szent Ferenc természet-látásában, akinek híres Nap-himnuszát nagy átéléssel fordította magyarra. Ezért találj ameg költőnk a természetben - és csak a természetben - azt a teljes összhangot, azt a lelki békét és emelkedettséget, amely végső fokon a Teremtménynek a Teremtőjére találásából fakad. A természetben megszűnik a magány, édes a szerelem és szelíd feloldódás a halál. Ahogy egyik versében írja: „Az Éden teljes, mint a gömb. Nem lehet hozzáadni." A versekből ez a hit sugárzik az olvasó felé. Nem kell nekünk is hinnünk - elég, ha nem vonjuk ki magunkat e sugárzás hatása alól. Egy új természetet nyerünk ezzel, mert új szemmel látjuk a régit. Mely a láthatatlant is észleli a láthatóban. Táplánszentkereszt, 2015. április 12. T Láng Gusztáv irodalomtörténész