Értedlátlak [antikvár]

E versesköteten keresztül ím kívülre kerülve egy régi graffiti, afféle falfirka ötlik/hatlik eszembe: "a skizofréniával sosem vagy egyedül". Saját társaságunk a legmeghatározóbb-kettős-, sőt többszörös énünk lelki tükre egy ezerszínű beltéri kaleidoszkóp-magamutogató szégyenlősségünk ég és föld és lét és hullahopp között. Eképp szociálok asz betűzvén e verseket/ saját többárnyékú tépelődéseim köz/, s e legintimebb szféráiba is bepillantást igéző költő verseivel járom újra a szép és rút, vad és gyengéd, szerető és gyűlölet/ő/ örök és élethosszú önmagát tagadó önigazoló mókuskerekét. Ajánlom Olvasó őszinte magadzaklató szívedhez; e verseket és ím nem csupán ezerszínű magaddal lészen társas magányod, kezedben számtalan sebből /v/érző szó/nett/náta és kakofón szimfónia, s elomló vére melegít, s elomló vére bársonyoz.