Bővebb ismertető
úgy szívta a rádőlő patakként maró
teret, mint ritmus hajnalon, hámból
éhes fül, éneket - szökött legények,
mécses vérére vaskosba viháncolt
szeretné keblét órákkal markolt
hogy a láng ossza összeérésekben -
verdesse égését együtt csobogón
bőre tetején - homlokuk lassúba
majd eldobott út lógó fodra telítődik
tisztító haván a belvárosba -
húzná végig már csakis
kiáltásba születő alig fagyosan -
kezét, remegő ringás- a csapódó virradatba,
sal alvó hidegén, s míg korai kutya
torkára lengén visíttat- odvasult hangja
na teaözönt, rumtól sodortatja őket.
gőzölgőn, térdére kapaszkodó gázlámpa
éber kövön, hullón nyaldosta
várakozón, combjára karzatokra
ragad a holdfény
zúgó világostul dobo- xxxxx
gón, kaparón, vele
távoli vonatfüttyel majd, tán valamikor
tova-tovairamodón ősszel
xxxxx
karcsúsodé kószálások ragadnak, libegőn most
külvárosi
házakon -
gyűrött havak suttogásával havat kisarjazott
barázdált
vakolaton
hallgatag visszahozod az oszlopokba szövődött elhajolt fátyolt, kilépőn vágtató rebbenéssel eddig zárt kapu újra hangján
szaporán lecsüngő gallyak karolta, odvasult tartóvasakon hol olvadt rozsda -hamun megint
éled az acél páncél