Esti fohászkodás [antikvár]

Emlékezés-koszorú is ez a kötet, egy nagy reménnyel induló költő hagyatéka, amely évtizedek tanúja. Tehát nem az idő, a költői út állomásai jelennek meg, hanem egy teológus, majd magas képzettségű pap őszinte, tiszta vallomásai. Nem szólunk — mint szokás az alkotóknál — fejlődésről, változásról az élet különböző szakaszaiban, hanem csak arról az egyetlen „hangról", amely a versekben mindig jelen van: a szeretetről, légyen bármi a verstárgy. így aztán mellőztem az időrendiséget (legtöbbször követhetetlen is). Emlékszem az első Vigiliában megjelent közlésre, mindhárom vers a kötet legelső darabjai. Akkor hangzottak el Possonyi László író, volt főszerkesztő szavai: ez a fiatalember túl tehetséges. Az „ígéret" beváltásra várt, és talán minden másként alakult volna, ha a költőre nem szakadnak gyötrő évek, betegségek, végül tolószékhez kötöttség. Hogy mi zajlik a lélek mélyén, senkis sem tudja. O Istenben nyugvóan fogadta az életet, könyvében sok megfontolandó sort hagyott ránk. Nélküle a hazai vallásos líra szegényebb lenne. Tóth Sándor