Északi fény [antikvár]

A finn nemzeti költészet évszázadok során át idegen volt saját hazájában. Szomorú árvaság alatt élt. Évszázadok óta svédek bírták az országot, ők hozták oda az európai műveltség áldásait, de nem törődtek a néppel. Politikai jogok dolgában nem tettek ugyan különbséget az uralkodó svéd kisebbség és a tízszer annyi finn őslakosság között: Finnország épp úgy képviselőket választott a birodalmi országgyűlésre Stockholmba, mint a svéd; de a finn elem, ennek nyelve ott a fórumon nem jutott szóhoz. A közigazgatás, valamint az egész közgazdasági élet is a svédek kezében volt. Svéd volt minden hivatal, a tanítás minden intézménye az egyetemtől a népiskoláig. A nép adót fizetett és vitéz katonákat adott a hadseregnek, egyébként azonban mellőzhető mennyiség, quantité négligeable maradt. A tudomány, irodalom és költészet nyelve svéd volt. A svéden kívül legfeljebb a latin szolgált a tudomány nyelvéül, mint nálunk a régibb századokban. A finn múzsa, távol az urasági lakoktól, rengeteg erdők mélyében, a várszerűleg épített parasztházak és fenyőforgács világította füstös kunyhók falai között húzódott meg.