Európai tea [antikvár]

Bódi ​Tóth Elemér költészetét kevesen ismerik, noha egyáltalán nem pályakezdő. Indulása majd' negyedszázados késését talán életkörülményeinek alakulása és alkati tulajdonságai indokolják. Elszigetelése csak akkor kezdett oldódni, amikor a Palócföld című folyóirat verspályázatán első díjat nyert. Legkorábbi költeményeit a szülőföld szeretete ihlette, hosszú ideig Ő is – a maga képére átértelmezett – Nagy László-i líra követői közé tartozott. Húszéves kori elvágyódása a falu porából, sarából férfikorában teljesült be; igaz, a vidéki városokbeli újságíróskodás nem oldotta meg léthelyzetét, de sikerült berendezkednie a nagyvilágban. Élménykörét elsősorban utazásai tágították, s jóllehet, időközben többször megkísértette a teljes elhallgatás, költészete fokozatosan átalakult és az utóbbi évek során kiteljesedett. Igazi, európai kultúremberként éli át a kis népek és nemzetek történelmi megpróbáltatásait, a megalázott költők, írók, miniátorok létét, olyan személyes hőfokon, mely mélységesen hitelesíti törekvéseit. Nem az egyik vagy másik üldözött nemzet vagy néptöredék sorsáért énekel, hanem minden üldöztetés, a bornirt megkülönböztetések, előítéletek és barbárságok ellen.