Fagottszólók a szív húrjain [antikvár]

69 éves koromban - öt publikált verseskötet után - boldogan zsongtam szép és igaz gondolatoktól, szavaktól, az őszinteségtől, az időskori szerelmi fellángolástól - egy fél évszázados hivatásos zenei múlt után. Akik ismernek itthon és külhonban, mind tudják, hogy csupán műkedvelő költő vagyok. Ötven éve már a fagottfejlődéstörténet- és metodika, valamint az etűdkomponálás az én igazi profi területem. Többrétű érdeklődésemet viszont rendkívüli módon gazdagította és segítette az intuíció egyéni előhívása, melynek módja: „lenyúlni" a mélybe, a tudatalattiba, s felhozni onnan még soha nem ismert képességeket. A festészetben keresettek a „naivak", akik nem tanultak festeni, s mégis piedesztálon vannak, s híresebbek, mint sok-sok régi flamand művész. Vajon miért, hisz ez méltánytalanság! - Az elmúlt század töméntelen zeneművét sem a hallgatóknak találták ki.