Fehér galamb [antikvár]

Négy-öt debreceni teológus „összehajolt", s ez ösz-szehajlás eredményeként veheti kezébe az olvasó ezt a kis gyűjteményt. Az összehajlás mozdulatában benne van egymás- és önmaguk keresése, egymásra utaltság és önállóság, együvé tartozás és egyéniség megőrzésének összefonódása. S ebben az „összehajlás-ban" valamiképpen kifejeződik az az emberi gesztus is, amellyel az élő Isten előtt hódol a szabadság kockázatával életre hívott teremtmény. A bizonytalanság, az üres és tartalmatlan élettől való idegenkedés, az átmenetiség érzése, az otthonkeresés ebben a világban, az illik és a kell között húzódó feszültség, kortársakkal való közösségvállalás, pogány tüzek és férfias helytállásra buzdító isteni szó - ezek az érzések, gondolatok öltenek alakot e kis kötet verseiben. A Kollégium falai között évszázadokon át virágzott diákköltészet hagyományát újítja fel ez a vállalkozás is. Azzal a reménységgel kerül a nyilvánosság elé, hogy a szellemi igénnyel párosult keresztyén hit általa üzenetté, s tartást adó erővé válik az olvasók számára. Bölcs kei Gusztáv