Fehér ingben [antikvár]

Ajánlás - Horváth Lajos új verseskötete elé Horváth Lajosról tudják valódi ismerői, hogy legbenső világát megvédi és megőrzi: amit igaznak érez, csupán az élteti, az álnokság, hamisság harcokra készteti; szívet, hitet, hazát és elvet nem is cserélt, s nem forgatta divatból sosem köpönyegét. S tudja Horváth Lajosról az őt jól ismerő, hogy hajtja egy öröklött, talányos őserő; így hát, habár seregnyi színen kapott sebet, nem adta fel, kitartón, tiszta szívvel vetett, neki mindig szabadság kellett, nem félig-élet, s tudta, igazi rendet csak a versben remélhet, ami még menedékünk a káoszos világban -s mégis letette tollát egy rossz pillanatában: megelégelte tán az elnehezült tusát, s odadobta a szélnek akkor Pegazusát, Horváth Lajos, ki ott vok megfigyeltként a listán, s kiben mindmáig nő a humánum, mint a kristály, ki keserű-konok hittel néz a jövőbe, ki lankadatlan alkot, legyintve az időre, célozgatja merészen a végtelen határát, s felépíti naponta önmaga Déva várát; napi penzuma most is húsz oldal, némi séta: dolgozik a tudós, ki legbévül poéta. Új könyve dokumentum, egyszerre múk s jelen; az idő nem fogott még a régi verseken, s köztük új költemények jelzik egymás után: biztosan ül a költő ma is Pegazusán. 2017. január 3. Horváth Ferenc