Fekete barázdák [antikvár]

Lektori jelentés helyettöröm arról imi akit az ember tisztel.Barca János több mint harminc éve van jelen a magyar irodalmi életben. Nincs olyan napilap, megyei újság, hetilap, irodalmi folyóirat, mely ne közölte volna valaha verseit. Pedig ez a harminc esztendő nem volt könnyű a hajdani bokszoló éa sztahanovista kőműves számára. Az iráis egyetlen pillanatra sem csábitotta el a választott szakmájától, a kőmüvea mesterségtől, s ha van még ma Magyarórazáigon munkásköltő, akkor Ö a szó klasz-szikua értelmében az.kunkáa ma is.És költő.Vagyis ahogy indittatását megnevezhetjük: őstehetség.Igaz, az idők folyamán mindkét azó fénye megkopott kisaé. Egyiket sem divat ma már hangoztatni. A költő, ha munkás is volt valaha, régen értelmiségivé alakult, és az őstehetség ae pallérozatlan, "irom-vera-ahogy-jön" kabaréfigurája ma már,így Barcs János sem,S ha verseiben itt-ott taláű-unk is esetlegességeket, nem végleges művészi megoldásokat, átgondolatlanabb költői képeket, henye rimet, biccenő ritmust, azt nem tehetsége, de munkás-volta számlájára kell Írnunk. A kőműves állványokon falazás, vakolás közben jókedvűen fütyül-^ ni lehet, énekelni is vidáman: verset imi azonban nem igen, S a versiráara nem elegendőek az ebédszünetek, sem a fárasztó műszak utáni órák.