Felderítés [antikvár]

A Felderítés Jónás Csaba első verseskötete. A talált mondatok – melyeket a lejegyző a maga számára derített föl az írott szövegek végtelenjéből – elrejtőznek a saját gondolatfutamok között. A szűkszavú közlések éltető eleme a keresés iránti vágy. Ez a vágy megelégszik azzal, hogy a dolgokat a fény felé fordítsa, ám az átvilágításukra nem tart igényt. „Életemben ecsettel és szénnel eredtem a Nap nyomába, s / csak a lélek néha reménytelennek tűnő bolyongása tanított meg, hogy győzni a szavakban a legegyszerűbb. // Az én tanításom: a tudatlanság beismerése.” – olvasható a (Napút) című versben. A szerző a háttérbe vonul, hogy semmi ne zavarja a személytől független megfogalmazásban rejlő gondolati feszültség érvényesülését, egy mániákus agy működésének formálódását.