Felsebzett utak [antikvár]

ELOSZO A kötet tizenhárom fejezete a lélek belső útjaiban tükröződő külső valóság szerteágazó jelenségein kíséri végig az olvasót, s a napi aktualitásokat kerülve, egyetemes szintre emeli a témát, a mondanivalót. A cím tömören és láttató módon jelzi a versek hangulati tartalmát: a lét sötét, szomorú, drámai fordulatait, a múltból a jelenen át ívelő, jövőbe tartó útjait. A szerző véleményt mond a művészetről: rajong a szépségért, fejet hajt a nagy elődök és a kortársak előtt, de keményen ostorozza az öncélú, üres, tehetséget nélkülöző„modernkedő" alkotásokat. Feltárja napjaink emberi nyomorúságát, a szegénységet, a hatalom pusztító, személyiséget torzító voltát, megrázó erővel ad hangot a gyásznak, a lélek legfájóbb sebeinek, foglalkozik létkérdésekkel, szembeállítva az élet szépségeit a halállal, s még a legmélyebb szerelmi érzésbe is belevisz helyenként némi tragikus színt. Aggódik a Föld sorsáért, a klímaváltozás jelenségeit riasztó módon tárja az olvasó elé. Nála a természet Isten remekeként a tökéletességet jelenti, de az ember hatalmas sebeket ejtett rajta, ahogy önmagán is, létének egyre sötétebb, véresebb útjaira lépve. Az alakrajzokban, szerepjátékokban is általános érvényű üzeneteket rejtett el a szerző: a viszonylag könnyed, derűs képekkel mindig szembeállítja a sötét színekkel megrajzolt sorsokat, figyelmeztető intéseit rejtetten vagy nyíltan megfogalmazva. A gyermekkor derűje csak az emlékek rózsaszín szövetén át ragyog gyönyörűségesen, a figyelmes olvasó a mögötte osonó árnyakat is fellelheti. A könyvben együtt van afennköltség és a nyers, kemény hétköznapiság, ahogy a klasszikus költői formák is megférnek helyenként a laza, modern verseléssel. A lélekben megbújó és onnan kitárulkozó sebzett világ költői L megfogalmazása ez a könyv. Üzeneteket, intéseket továbbít az olvasónak, aki általa megrázó módon szembesül önmagával, p, életére, fájdalmaira, örömeire ismer. í i. Molnár György