Bővebb ismertető
Manapság félek a versektől. Agresszívek, nagyképűek, sértőek, fityiszt-mutatók. Felbosszantanak vagy megaláznak, ahelyett, hogy elrendeznék bennem a világot. Az volna a dolguk, hogy legemberibb indulataim cinkostársaiul szegődjenek, hogy magabiztosabbá tegyék a humánum mind félszegebb moccanásait a lelkemben. Ám a versek - jóideje már - nem azt teszik, ami a tisztük volna.
Ezért örültem meg egy kéziratnak, amely szinte véletlenül került hozzám. Vecsey K. Mária vers-tömörségű kisprózáitól, póztalan, áttetsző költeményeitől azt kaptam, amit a mostanság divatos költők "attrakciói" már régóta nem nyújtanak nekem: tiszta érzések tisztító hatású megfogalmazását.