Fény és Vallomás/Az Imádság útja [antikvár]

Jó pár éve, hogy ennek a könyvnek az írójával a konyhában találkoztam, amint éppen a gimnazista fiával gyümölcsöt tett el. Mosolyogva elevenítette fel azokat az időket, amikor egészséges gyermekei jó étvággyal kibírtak volna hosszabbra nyúló vacsorát is. Ezeken az estéken alkotta meg első fordulatos meséit és a gyermekek kacagása feloldotta az éhségüket. A napi gondok és örömök közepette a feleség és édesanya „műtermében": a konyhában öltöttek sokszor formát ezek a modern fölfelé pillantások. Aki ezeket leírta, mindig nyitott szemmel nézte a maga életének problémáit. De a kerítésen túl, a szomszédhoz is volt segítő kézmozdulata. Ez a világos látás, kitáruló szív sugárzik felénk könyvének minden lapjáról. A teljes valóságra eszméltet rá, a kegyelem realitására is. Soraival az életet tárja elénk minden szövevényével, akárcsak a Szentírás és azok a kiemelkedő testvéreink, akik küszködő emberek és Istennek derűsen komoly gyermekei maradnak.