Fényekbe tévedtem [antikvár]

ELŐSZÓFÉLE Nagy örömmel és reményteljes várakozással nézhetünk elébe egy a múzsák csókjával áldott/sebzett költő újabb kötetének, aki Apollón szent terhét, a versírás boldog szenvedését, már egyszer elénk tárta első kötetében. Nem volt egyenes idáig az út. Diákkorában a hegedű és a versmondás lelkesítette. Később a színek és az ecsetek hódították el, mégis magyartanárként tanított évtizedekig. Ma már csak a festészet és a versírás lelkesíti, együtt a kettő, egymást váltogatva, egymást kiegészítve. Előszót írni egy verseskötethez? Szabad előszót írni érzelmeket rejtő, háborgó gondolatokat hordozó, selymes nyugalmat árasztó, az emberi élet átláthatatlan bugyrait a hátán hordozó költő versei elé? Biztos lehet bárki abban, hogy megérti a gondolatok mélységét, a hangulatok viharos változásait e versek olvastán? Netán röpke szellőként csapongva engedjük szabadon szárnyalni lelkünket a kötet forgatása közben, s élvezzük azt a katarzist, mely a mennyekbe emel vagy a pokol legmélyebb bugyraiba taszítva ismerjünk önmagunkra? Vagy tán nem ez, éppen nem ez a költő célja velünk? Ám a versek születésekor a költő nem azt gondolja, hogy jó a világ, hogy csúnya a világ, hogy jók az emberek, vagy éppen gonoszak. Nem. A vers születik, az érzelmek tolulnak, a gondolatok megjelennek a papíron: Vers születik. F. Horváth Ibolya sok évtizedes tanári múlttal a háta mögött a társadalom szinte teljes keresztmetszetével megismerkedett. A szunnyadó gyermeki ragaszkodástól a villámló szembenállásig, a megismerés kezdeti gyötrelmeitől a felismerés megváltó boldogságáig, a kezdeti kudarcok mélybe taszító kínjaitól a siker napfényes ragyogásáig minden gyermeki életérzés tanúja volt. Innen merítette a nehézségen is átlátó optimizmusát. Ezért írja, ezért írhatja egyik versében, hogy „Én mindenkiben testvért látok". Ujabb verseskötete a korábbiaktól eltérő oldaláról láttatja a költőt. Lehiggadt, bölcsebb lett. Filozofikus kérdéseket vet fel. Elsősorban magának. Egyre gyakrabban teszi fel az örök emberi kérdést: MIÉRT? Ezek az életre, a halálra, a beláthatatlan jövőre vonatkozó miértek.