Fényért perelek [antikvár]

Török Elemér FÉNYÉRT PERELEK Versek Modern „Végek dicséretének" is nevezhetnénk Török Elemér költészetét, nemcsak azért, mert a költő az ország legkeletibb részében él és alkot, hanem elsősorban azért, mert verseiben a sajátos bodrogközi táj, a „keleti világ" hangulata és feszültsége él. Van ebben a költészetben valami elemi természetesség és felszabadultság, bár a költő szorongása és szkepticizmusa is ott bujkál a képekben és metaforákban. A legjobb Török-versekben a természet él és lélegzik (pl. Hajnali mezőn, Az élet éneke, Tüzes nyárson pörög a föld stb.); a szép és friss természeti képek szinte beleivódnak a költő bátor hangú, szenvedélyes politikai verseinek szövetébe is. A kötet súlyos társadalmi mondanivalót hordozó versei (Fényért perelek, Minek tagadjam, Kezdd el újra, Tégy szabaddá engem stb.) szerzőjük igazságszeretetéről, mély társadalmi felelősségtudatáról és humanizmusáról vallanak. Török majdnem minden versében „kenyér-lobogású tisztaságra lázít", emberségért és fényért perel.