Fényigény - CD-vel [antikvár]

Büszke léptű szarvas lány Suhanó lehelletj keményen szorító kapaszkodás. Sóvárgó fényigény^ el-el akadó lélegzet. Forró emlékek és fagyasztóan dermesztő lázadások. Molnár Ottilia legújabb versei apróléptű tavaszi kismadarak; rebbenő szemnyitásokj kitakart tündöklések. Versei bejárják a tavaszi levegőtj megelevenítik a repedezett fényképeket^ életre hívják az időtlen katarzist. A versek homlokszavaiban izzó csillag betölti a kozmoszt és repülni tanít. A nincsben létezve Ottilia szavai valóságosabbak mint a mindenben értelmet kereső piros pöttyel stigmatizált indiai hercegnők; és annál is amilyen a kicsorduló könnyem íze. Molnár Ottilia versei csak látszólag szólnak az élet rabságairól; mert egyként pillangó szárnyalások is. Versei hullámok hátára vesznek; fel és k; fel és le és mindig az égre nézve szóvarázsokkal mutatják azt ami az elmúláson túl van és már a mienk. A letapadó gravitáció függöny felemelkedik; ráncai; a kopott frázisok elhamvadnak. Együtt álmodunk Ottival; álmunkban a szomorúság mint egy lepke árnyéka szétoszlik. A csillagpor kaleidoszkóp pedig az örökkévaló könnycsepp prizmáján át magához emel. Molnár Ottilia királylány-varrodái; szófestményei magával ragadó gyöngyszemek.