Fénykoszorú [antikvár]

Dal a világ lélegzete, és az ember meghal bele. Dal az álmod, dal az erőd. Sorsod élni itt az időd. i Népdal Dal a világ lélegzete, és az ember meghal bele. Dal az álmod, dal az erőd. Sorsod élni itt az időd. Mért akarod, hogy ne dalolj? Vedd a szíved, s azon dobolj! Dal a sírás, dal a mosoly. Már magadban nem nyughatol. Íh-íP^^® Lobbanj mint tűz, perzselj mint nyár! Aki bátor új úton jár. Dalolj, dalolj, ne félj semmit! Elvágyódva ne telelj itt! Dal a világ, dal az égbolt. I j i; j '.j Mért mondanád, hogy elég volt? Fújjad, fújjad az éneked, s aki hallja, aki érti, aki a szívében érzi, majd mindenki fújja veled. c-V ¦ . ¦ 11 ¦