Fénylő fohászok [antikvár]

Legyen ez az előszó beköszöntő is egyben, ami erősítheti a magyar érzésvilágunkat és a határokat is eltörölendő Hit, hogy a költészet ereje talán még erre is képes. Két teljes költői világot ölel fel ez a kötet. Egy asszonyét, aki megjárta a "dantei" képzeletvilág csarnokait, és bölcsességével érlelte munkáit, és egy fiatalabb költő, aki még az "életútja felén" megpróbálja bejárni - akár - képzeletben is, az általa ismeretlen tájait magyar költészetünknek. Ihász-kovács Éva a Kassák-i biztatással kezdett, és Fodor András, Pap Károlyné, Pákolitz Istvánnal, Cserhát Józseffel támogatott, s végül a maga erejéből országos hírnévre szert tett asszony, költői munkáit egyre zavartalanabbul láthatjuk viszont itt és másutt is hazánk s a külföld ismeretében. Egy régi kritikáját forgatom, s érzem, hogy Pap Károlyné író, a "Nyugat" késői nemzedéktagja így fogalmaz: "neked a kő éppoly szépeket sugall mint a virág és az élet örömei éppúgy lobognak fel írásaidban, mint a fájdalmak, amiket átéltél"... (Kritika: 1972. Pap Károlyné.) Vagy egy másik: "Feltétlen tehetségesnek tartom verseit. Szép kezdet, és sokat ígérő. Kívánom legyen szorgalma a beérés folyamatához". Kassák 1964.