Férfitánc [antikvár]

Részlet: "Emlékszem, éjjel hozták haza. Én még kis, fehér ingben jártam, a holdat néztem s alig vártam, hogy megvirradjon, hogy csókot adjon szúrós, szomorú szája. Ott feküdt a nagy fehér ágyon. Odamentem, hogy arcát lágyan megsimítsam. Apám ott állott, egy kissé távol s szólt: - „ne költsd fel, most jött nagy Szibériából, keveset aludt ott szegény és most nagyon álmos ..." Sötét haja szétfolyt a párnán, én olyan árván lestem, hogy két zárt szemével felém intsen. Arca lágy volt, mint a frissen hullott hó. Aludt a bátyám, a fáradt legény, aludt, csendesen, mozdulatlan, és még most is alszik, szegény."