Földbe sietett csillagok [antikvár]

Immár 16 év, hogy megjelent Baktai Faragó József költő barátom első verseskötete "Szaggatott szivárvány" címmel a Krúdy Gyula Irodalmi Kör kiadásában.A költő bizalmával megajándékozva ismét engem kért fel a verseskötetének megszerkesztésére. Az elmúlt évek alatt alkalmam volt végigkísérni Baktai Faragó József költői és emberi fejlődését is. A költőtársait szigorúan, olykor talán túl keményen és nyersen megítélő költőből, megfontolt, másokat jobban megértő emberré vált. A lelke lecsendesült...A sors nem volt kegyes hozzá, többszörös józsefattilai fájdalmakat, szenvedéseket, megaláztatásokat kellett átélnie. És ezekben a szenvedésekben költészete gyémánttá fényesült.A sorscsapás szinte születésétől kezdve kísérte. Mikor édesanyja 1942. november kilencedikén megszülte, talán akkor oltották ki édesapja életét a fronton. Ezt másnap anyja megtudva beleőrült mélységes bánatába. A csecsemőt szinte a hó alól kellett előkaparni, azt hitték nem éli túl a fagyás okozta bajokat. Pár évig szinte járni sem tudott. Aztán jöttek a nevelőszülők, a lelencházak, ismét nevelőszülők, falvak, városok, éhezések és bánatok...És a bánatos kisfiú figyelte a világot, annak szépségeit a lelkébe raktározta, hogy túlélje az árvaság idegroppantó keserűségét. Aztán mégis meghitt családra talált, akikről oly tisztelettel és szeretettel beszélt. Meg aztán olyan ritka rekorddal is dicsekedhet, hogy 39 testvére volt, mind árva gyerekek, lelencgyerekek, amint azt írta egyik versében.