Furulyaszó [antikvár]

Egy gazdag lelkű, meleg szívű, költői kedélyű úrasszony, aki szűkebb hazájában verssel és prózával egyaránt gyakran szerepel az előadóasztalnál, tisztelőinek hosszas kérésére engedett túlzott szerénységéből és verseinek egy részét most a nagyobb nyilvánosság elé bocsátja. Gyűjteménye a Furulyaszó nevet viseli és ezt a címet igen találónak és jellemzőnek érzem. A furulya igénytelen és mégis kedves hangszer. Aki játszik rajta, a maga kedvtelését keresi és nem törődik azzal, van-e aki hallgatja. Olyan a furulyaszó, mint a tücsök-zene: nem kelt viha-ios érzéseket, nem korbácsol fel hatalmas indulatokat és szenvedélyeket, de holdfényes, csillagos nyári estéken órákhosszat elhallgatjuk, elábrándozunk, tűnődünk mellette és a lelkünk megtelik szelíd békével és gyönyörűséggel.