Fűzfasíp [antikvár]

Részlet a könyvből: A molnár és gyermeke Eszembe jut halottak napján Egy régi, régi bus rege, Volt egyszer egy szigoru molnár És annak volt egy gyermeke. Darabot irtak az esetrül És rég volt, istenuccse rég, Amikor első izben láttam A molnárt és a gyermekét. E szinmüről annyit tudok csak, Hogy fölvonul sok néma váz S a borzalomnak füszeréül Egy ifjú folyton furulyáz. Igy volt ez őseink korában S azóta minden nemzedék Nagy tisztelettel megtekinti A molnárt és a gyermekét. Tegnapelőtt, hogy lefeküdtem S nyomasztó volt a méla csend, Ágyam előtt a félhomályban Két szürke árnyék megjelent. Az egyiken blúz, kurta szoknya, A másikon nadrág, zeke . . . „Nini" - susogtom meglepődve - „A molnár és a gyermeke."