Garay János munkái [antikvár]

GARAY JÁNOS. Szívében az irodalom szerelmével, küzdelmes és szenvedésekkel teli rövid életének szegénységében Garay János a szó nemes értelmében a nemzet napszámosa volt ; pályájának egészével mint a XIX. század reformkorának egyik érdemes munkása, mint lelkes történeti költemények írója s főképp mint Az obsitos költője él nemzete műveltjeinek emlékezetében. Írói pályája a maga rövidségéhez mérten szinte csodálatos termékenységével s anyagi gondok között is szárnyaló lelkességével és lankadatlan buzgóságával kiválóan megérdemli a megujuló nemzedékek méltányló tiszteletét. Garay János, életének legnagyobb részében, csakis író volt, tehát szegény volt. ő maga «szépirodalmunk egyik igásá»-nak nevezte magát, székfoglalójakor pedig a Kisfaludy-Társaságban, mikor megválasztását megköszönte, e lelkes és fellengzésükben is megható szavakra fakadt: «Író vagyok testestül-lelkestül; az irodalmon kívül nincs állásom s nem is akarom, hogy legyen; nincs életem, mert lényem hazámon kívül csak az irodalomé». Élete vége felé vállalnia kellett ugyan - s örülnie kellett, hogy kapott - egy kis hivatalt, idézett nyilatkozata egészben véve mégis őszintén és híven jellemzi egész pályáját és lelkületét.