Gyöngédségem gyűlölete [antikvár]

Ellágyulás és röhej, röhej és ellágyulás - ismételgetem magamban, Halász Imre verseinek lelke után tapogatózva, és a kettő különös, néhol groteszkbe hajló keveréke, tömény gúnnyal, másutt inkább gyöngéd, elnéző iróniával fűszerezve. Legtöbbször azonban lírai érzékenységgel, a szeretettel dédelgetett szavak jelentésének finom egybejátszatásával, sok színnel és színárnyalattal dúsítva, vagy éppen szürkén, darabosan, hogy létrejöjjön az, amit nem lehet pontosan nevén nevezni, maga a költészet - Halász Imre költészete.