Gyufalángok [antikvár]

Előszó GaálAron egy egész kötetre való versben Gyuláról vall. Ez kétszeresen is szokatlan, hiszen ez Simonyi Imre Gyulai krétarajzok című kötete óta - ahogy addig sem - nem történt meg. De más miatt is szokatlan GaálAron munkája. Úgy vall Gyuláról, hogy nem gyulai, legalábbis a szó életrajzi értelmében. Versei döbbentettek rá, hogy eddig úgy gondoltam: vallomást tenni a városról mégiscsak egy gyulai dolga, de könnyen meglehet, hogy másként van. Az a helyzet és nézőpont, ahonnan o látja és láttatja a várost, egyszerre az utazóé és egyszerre az itt élőé. Kívülállóként szebbnek, hangulatosabbnak, rejtélyesebbnek, misztikusabbnak és megfejthetetlenebbnek érzékeli a várost, mint a gyulaiak. Lehet, hogy úgy van ez, mint Velencével. A világ csodálja, az ottaniak pedig egyszerűen csak laknak benne és használják. Az ellentmondások természetesek. Mégis lelkében már gyulaiként GaálAron mindent érteni vél, ami ebben a városban titok. Különben nem szólna hozzá olyan közelről Simonyi Imre találó városjellemzése, amiben „megfontolt céltalanságot" tulajdonít minden itteni cselekedetnek. Különben nem jelentene olyan sokat számára Simonyi, és nem tudná megfogalmazni, amit eddig egyetlen itt élőnek sem sikerült a néhány éve elhunyt költőről: „Ez a te Városod, itt minden Te voltál / a templomok is igen, a templomokban a zsoltár " Látszólagos tematikus egyszerűsége ellenére Gaál Aron Gyuláról szóló verseskötete bonyolult és férfiasan komoly játék. A város mai jelmezei mögött a régen volt Gyulát keresi, mint aki a valóságból szeretne átkéredzkedni a legendába. Ez irodalmi útlevéllel nem is tűnik lehetetlen vállalkozásnak. A legendát, a nagyjából az egy nemzedékkel ezelőtti Gyulát keresi, ahol Kohán, Simonyi és Koszta alkotott, és ahol Bay Zoltán születetett. De más valamit is keres ebben az alföldi városban a költő. Gyulai feleségének gyerek- és fiatalkorát. Mert nem csak az a kérdés a hozzánk közelállókhoz, hogy „mi lesz akkor, ha nem leszek?" Hanem az is: mi volt akkor, mikor még nem voltam -Veled? Vagy más volna a szerelem, mint közelség és távolság együttes jelenléte és kölcsönös vonzása? Aligha. A kötet, amit most kezében tart az olvasó ezért kétszeresen és kétféleképpen is szerelmes verseket tartalmaz. Hódolat a városnak, hódolat a nőnek, külön-külön, egyszerre és egymásba játszva. Bod Péter