Bővebb ismertető
A király, a bolond, a költő és a légy
Egy légy a király orrára szállott És a felséges uraságot, Szinte végsőkig dühítette, A tiszteletlen kis legyecske,
Folytatván majd a gonosz tréfát, A bolondnak orrára tért át, De a király e percben, óh jaj! Odavágott a légy csapóval.
Királyunk eme ,,hősi" tette, A házi költőt megihlette, Aki lantjának hangja mellett, Rögtön ömlengő versbe kezdett.
A bolond, bár sajgott az orra, Bólintott persze minden sorra, S nem bírván a sok hazugságot, A légy undorral tovaszállott