Hajléktalan miatyánk [antikvár]

ÉVÁVAL Pokol lett lakásom, fojtogat a kéngőz. Álmomban őt látom, beszél, nevet és főz. Jókedvűen néz szét. „Uncsi volt a sírban!" Nem fénykép, nem fénykép, itt van, itt van, itt van! Aludni jó, látom, beszél, nevet énrám. Pokol lett lakásom, élek benne némán. Álom, álom, álom. Itt a tea, hörpints. Még meddig csinálom? Ő nincs, ő nincs, ő nincs. Éva, Éva, hogy tehetted, halt volna meg más helyetted. Bárki, bárki, bárki, bárki! Nem tudtál kicsinyég várni? Fénykép ágyam mellett. Mondják, elhunyt, elment.