Hajnali harangszó [antikvár]

Részlet: Kongatom piros harangom, ifjú szívem kongatom. Szörnyű éj volt: a megőrült csillagok mind vért röhögtek, vad vigyorral vért köpött a máskor lányos, szűzi hold. És az Ember: sárkány-magból sarjadt fattya véres rögnek elfeledte, hogy az arca régen Krisztus arca volt. Álmodott vad háborút és vér csurgott le testén, lelkén s népek közt és szívek közt a szivárványhíd leszakadt... Jaj, mocsár van, förtelem van még mindég a lelkek telkén, Sátán gubbaszt éltünk fáján s mind levágja ami jóság bimbósodva kifakad.