Hála-zsoltár [antikvár]

Meditáció. Ez jutott legelőször eszembe, amikor elolvastam Sz. Balogh Szilvia kéziratát. írásaiban megjeleníti a természet erőit, állatokat, növényeket, illatokat, hangulatokat, színeket és nem utolsó sorban érzéseket. Hála-zsoltár.. .maga a cím már sejteti a versek témáit. „Köszönöm Uram Neked, hogy megadtad életemet, hála." Sz. Balogh Szilvia műveiben hálát ad nem csak az életért, hanem az őt körül vevő világért. Rácsodálkozik a mindennapi dolgokra, mint pl. a háladalt zengő harangvirágra, vagy a friss levegőre, a vidám muzsikára... sorolhatnám a végtelenségig. „Vadvirágokkal teli gyönyörű rét. Tágra nyílt szemekkel nézek szerteszét." A kötet versei, egyszerűek, érthetőek, tiszták, telve optimizmussal. Ez már a verscímekből kitűnik: Idill, Éden, Ima, Ajándék, Ünnepélyes szeretet, Boldogság... A költő a világot szemlélve átadja magát az életnek, a természetnek, együtt lélegzik vele, s erre biztatja az olvasóit is: „Az élet megadatott, örülj neki" Az emberek olvasási igényei nagyon eltérőek. A szerző bátran vállalja, hogy versei nagy részét haiku formájában közli. Ez a forma nem tekint nálunk nagy múltra, hiszen eredete a japánokhoz kötődik. Előnye, hogy el, illetve továbbgondolásra ad lehetőséget az olvasójának. A Hála-zsoltár egy valósághű kép, amely Sz. Balogh Szilvia határtalan ember-és természetszeretetét tükrözi. Legnagyobb értékének azt a nyugodt, kiegyensúlyozott hangulatot tartom, ami az olvasót is megérinti, ha kézbe veszi ezt a könyvet. Egy fajta meditáció.