Halász Dezső ujabb költeményei [antikvár]

Részlet: A lázadók. P ölicelnek az élő-halottak, Es álmaimban átkarolnak, Majd ostromolnak egyre, váltig, Mig szívem egy Vezuvra válik. Föltámadnak a tetsz-halottak, És körülöttem zsongnak-bongnak, Ekes beszédök szinte szédít . «Röpülni vágyunk föl az égig!» «Szakadni készül súlyos lánczom «Csodálkozol ? — régóta rázom ! «Elég sokáig voltam zárva, «Bocsáss ki már a nagy világba!» «Véred vagyok : szivedből lettem, «Ne légy hozzám hideg, kegyetlen !» «A por, penész nem ártott nékünk «A szellem fénye, szárnya vélünk! «Kitöltöttük ?1 kilencz évet «— A kritikától nem kell félned!» «Hallgatsz.? — Öngúny volt e mosolyban? «Ihlettséged szent lángja hol van.? «Csak bolygó tűznek vélnéd a hevet, «A mely életre költött engemet ?! Halívfez 1). iíjíüib k. 1