Halántékdob [antikvár]

A fiatal költőnek ez a második verseskötete. Akárcsak az elsőben, ebben is költészetünknek ahhoz a hagyományosabb közösségi vonulatához kapcsolódik, amely komoly, felelősségteljes feladatának tekinti – a személyes belső világ megfogalmazásán túlmenően – a valóság teljes megragadását és a közösség szolgálatát. Nagy Gáspár természetesen áttételesen, személyes élményein átszűrve, a modern költészet kihagyásos formanyelvén, távoli asszociációkat fölvillantó módszerével, érzékletes és remek költői képek segítségével fejezi ki még a legáltalánosabb mondanivalóit is. Mostani költészetében többek között a hangvétel magabiztossága, a feladatvállalás tudatosulása, a visszafogott és logikus versépítkezés, valamint az árnyalt ábárzolási képesség jelzik költészetének gazdagodását.