Harangláb [antikvár]

A kisfiú felkapaszkodott a karosszékbe és áhítattal jártatta körül tekintetét a faragott bútorokon, a falon függő festett tányérokon és díszeken. Szeretett idejönni. Úgy érezte magát, mintha mesevilágban lenne, vagy egy elvarázsolt kastélyban Édesapám volt ez a kisfiú. Az erdélyi kis szobácska hangulata olyan mély hatással volt rá, hogy évtizedekkel később is gyakran emlegette. Itt fogantak és fogalmazódtak meg első versei, melyek sajnálatos módon elvesztek a későbbi évek viharos forgatagában. De megmaradt az áhítat és gyermeki csodálat minden iránt ami szép, s a vágy, hogy a megtalált, felfedezett csodavilágot, mindent ami nemes és nagyszerű, megosszon másokkal. Ezért lett Isten szolgájává is, s ezért vállalta az ifjabb nemzedék oktatásának feladatát; ezért ragadott tollat is oly gyakran, hogy prózában vagy versben alkosson valamit, amivel embertestvérei javára lehet. A kegyetlen és könyörtelen betegség, a rák, megakadályozta abban, hogy álmának megvalósulását megérhesse, de utolsó kívánsága az volt, hogy megjelenjen verseinek gyűjteménye, s utolsó napjaiban is segítségül volt az anyag rendezésében és javításában. Összes fennmaradt költeményeinek gyűjteménye ez a kötet, valamint tartalmaz néhányat számos énekfordítása közül is. Versei közül néhány különleges formában íródott. Ezeknél a verseknél először önállóan olvasandók a nagybetűkkel szedett sorok, majd ugyanezek egyenként a kisbetűs szöveggel kiegészítve új értelmet nyernek. Utolsó néhány verséből világosan kitűnik, hogy bár nekünk, szeretteinek nem panaszkodott, de a láthatatlan kór már emésztette, pusztította. Készült a halálra, s mi, akik végig vele voltunk, elmondhatjuk, hogy felkészülten távozott. ,.Futását elvégezte, a hitet megtartotta, végezetre eltétetett néki az Élet koronája."