Harangszó [antikvár]

Részlet a könyvből:HARANGSZÓ Nem tudom Uram, hogy a hála Pár tördelt szóba belefér-e, De köszönöm, hogy jókedvedben Odatettél anyám szivére. Hogy lelke tiszta templomának Fölém hajolt a legszebb íve, S mikor megálmodott egy este: Nekem harangozott a szíve. Köszönöm minden dobbanását, Az imádságot, a szerelmet; Hogy elhangzott a dal szivében S bennem most szent echók felelnek. Hogy életem göröngyös útját Az ütemére járom szebben. Hangját keresem tettben, szóban S kitáruló leányszivekben. És köszönöm, hogy takargattál Az ő szive nagy melegével - Hogy jutott mindég asztalomról Másoknak is ital meg étel. Bevallom: vessződ sokszor megvert S jártam a sötét, keskeny hídon... Az ő szive piros harangja Kondult meg csak, hogy visszahívjon.