Hazafelé [antikvár]

Újabb verses kötettel közeledem kedves olvasóim felé. Örülnék, ha olyan szeretettel fogadnák, mint előző verseimet. Ha csak egyetlen gondolat is megragadja kedves olvasóim figyelmét, vagy pár percnyi kellemes időtöltést szereztem már, nem volt hiábavaló írásom. A versírás terén továbbra is a klasszikus verselést tartom magamraszabottnak. Késő van már, hogy új stílussal próbálkozzam. Nem tudok megváltozni és a modern irányzatokkal versenyt futni. A költészet egyetemes nyelvén igyekszem szólni mindarról, ami gondolatvilágomat betölti. Általában szomorú, bánatos versek, amelyek azonban legtöbbször a jóreményt csillantják fel, szorosan beleszövik a versek árnyalt részleteibe. Általában az elmúlás gondolata lengi át. Sorsom miatt kevésbé lázadozom, ettől megóvott Istenbe vetett hitem, mindig benne találtam kapaszkodót. Bánatos soraim azért a kétségek és a gyötrelmek nehéz perceiben is feloldódnak, megszelídülnek. Ezért könnyebb volt elviselni az ifjúság megpróbáltatásait és a felnőttkor kudarcait is.