Hazavárnak [antikvár]

Ha valaki a dicsőséget kívánja meglovagolni az irodalomban, az jól húzza meg a nyeregszíjat, mert könnyen a túloldalon találja magát! Itt már nem babra megy a játék, itt minden négyzetmilliméterért vérrel kell megküzdeni, ha helyet akar követelni az irodalom gyepszőnyegén, persze, csak akkor, ha egyáltalán kihívóra talál! Mert, ahogy mindenben, ebben a műfajban is, sőt, ebben van csak igazán kategóriákra tagolódva, kinek hol a helye, ha egyáltalán van! Én nem kívánok részt venni ebben a küzdelemben, már csak azért sem, mert hozzávetőleg érzem, mire vagyok képes és abban a szférában már nem sokat számít a besorolás. Hatvanöt év fölött belevágni egy ilyen magasztos tevékenységbe egyébként is botor dolog, én mégis elkövettem. De nem bántam meg, mert voltak felemelő pillanatok, apró örömök is. Bárki kíváncsi volna rá, hogy nekem mit jelent a költészet, a líra, hogyan írom a verseim, milyen hangulatok hatása alatt, neki is csak azt tudnám elmondani, amit a Miskolci Irodalmi Rádiónak, mikor megkérdezték: „Hogyan született a /TAVASZVÁRÓ/ című versem!" „ Nekem problémát jelent verseim születésének körülményeit magyarázni. A percek hangulatait nehéz, szinte lehetetlen nyomon követni. Elég egy mozzanat, egy pillanat, ami elindítja a folyamatot, de soha nem tudom, hogy az adott sor után mi fog következni. Nem tervszerűek a verseim, mindig az érzések sodornak, s én alárendelem magam nekik. Csak akkor nyúlok utólag a leírt sorokhoz, ha egyáltalán nem tetszenek. Nem gyakran, de már előfordult, hogy hetek, hónapok múlva is nehezen javítottam ki egy-egy szót, mert az elmúlt pillanatra lehet emlékezni (talán), de soha nem lehet visszahozni! Általában ehhez tartom magam és ezeket az érzéseket, hangulatokat fontosabbnak tartom, mintsem utólagos okoskodással szétziláljam a régi emlékeket! Ahogy azt is az olvasónak kell eldönteni, neki mit mond a vers, érez-e benne fontos üzenetet és főleg, megtalálja-e benne a szépséget, ha van-! Még az se mindegy, milyen lelkiállapotban olvassa, mert ami ma nem tetszett, talán holnap szépnek találja! Sokszor hetek múlnak el, hogy nem vagyok képes egy sort se leírni, de előfordult már, hogy egy nap alatt három verset írtam. Erre se tudom a magyarázatot és nem is keresem! Ha itt van a pillanat, lehet nappal, vagy éjszaka megragadom, mielőtt szertefoszlik az idill!" - a szerző -