Bővebb ismertető
Török Sophie (1895-1955)
ASSZONY A KAROSSZÉKBEN
Valamit még kellene temii az életemmel, még
nem volna szabad megnyugodni, s ülni
tétlenül a napban - mint elkészült kancsó
az ötvös asztalán: végérvényesen és
menthetetlenül befejezett! Ó, Istenem, még
van bennem nyugtalanság, mely fulladozva
keres utat - és vágy, mely nem ült még soha
a Teljesedés asztalánál!
Még szűz dolgok rejteznek ezen a sejtelmes
erjedt délutánon: a vibráló sűrű
fényben, terhes búzaföldek s remegve érő
szőlők között; - kik íme mind kéjes
alázatban teljesítnek valami titkos
égi parancsot. Ó, asszony a karosszékben!
Itt ülök tétlenül, kimaradva az Élet
gyönyörű izgalmas játékaiból. De nyugodt
bőröm alatt indulatok remegnek, sistergő
indulatok! s helyüket keresik tolakodva, mint
tétlen figura keresi kirendelt helyét a kockás
sakktáblán. - Hiszen mindennek meg kell
érni! minden vágy teljesülésért eseng! Céltalan
semmi se lesz és Isten! tűrhetsz-e éretlen magvat
a Sarló alatt ? És én még
anya se voltam! Érte lett minden:
nagy dolgok kicsiny életemben - tavasz!
szépség! szerelem! óh Isten! Istenem!
mit vétettem én ? hogy minden
nyüzsgő életek között e néma
bölcs mennybolt alatt a borzas
kotlót irigylem! Betelt
élete kéjes nyugalmát: amint
meleg szárnyai alá
rejtegeti tengernyi csibéjét.
J.i .
D
f