Hétköznapok útvesztői [antikvár]

ElőszóLászló B. Irén letagadhatatlanul a természet gyermeke. Virágok színei, búzaföldek ringó búzával, búzavirág és pipacs. Erdők, fák, utak, hidak, folyó, az ég. És telve szeretettel az emberek iránt.Olvasva verseit, elnézegetve különlegesen szép felvételeit a természet gazdagságáról, virágokról, utakról -hitelesnek érezhetjük, gondolhatjuk és tudhatjuk verseit, rajtuk keresztül magát az embert, egész valóját is.Rejtőzködő - egyfelől, kétségkívül, és mégis kitárulkozó - másfelől. Színes egyénisége, mely olyan gazdag, mint maga a természet, rendre megmutatkozik verseiben. Életszemléletében, csalódásaiban, fájdalmaiban és gyászában egyaránt. És mint a természetben, nála is az élniakarás, az életigenlés győz. Személyesnek tűnhetnének egyes versei, mégsem azok: emberi, ezért általános, egyetemes érzéseket mutatnak meg. Örömöt és gyászt, aggódást és fohászt egyaránt. Szeretetet, ragaszkodást a szülőföldhöz és családhoz pátosz nélkül, mégis felemelőn.Bevallom, elég keveset tudtam László B. Irénről mint emberről. Az általa nagyon kedvelt sóstói Tókuckó vezetése 16 éven át bizonyára nem volt könnyű számára. Kérdésemre így jellemezte a szeretett intézményt: Nyáron gyermek-paradicsom, nyári napközis-tábor, üdülőhely és rendezvények színtere. Télen rendezvények, bálok, találkozók, képzések, szaktáborok befogadó helye 80-120 fő elszállásolási lehetőséggel." Szakszerű, és mégis szívet-lelket gyönyörködtető leírás.Nem tudtam, hogy csillagszemű babákat" is készített. A felvételeket látva, előbb azt gondoltam: valahol megtetszettek a szerzőnek, és lefényképezte ezeket is. De aztán úgy éreztem: valahogyan ezek a babák többet kell, hogy jelentsenek számára! És valóban: ő maga készítette őket5