Hiánydalok és hiányrománcok [antikvár]

A Hiánydalok és hiányrománcok verseit Miguel Hernánder 1938 és feltételezhetően 1940 között írta. Valószínűleg első fia, Manuel Ramón 1938. október 19-én, tíz hónapos korában bekövetkezett halála után kezdett hozzá a híres ciklus verseihez. A 35. versben október holt gyümölcsös, súly, melyet a költő vállán hord. Verseket ír a temetésről is, a nem nagyon mély göndörről. melybe nem is fért bele egy férfi, akivé az elsőszülött "Lenni nem akart", holnapját zavarosnak látta, inkább "tegnapjában maradt." A temető mellé érkező költőt magával rántja a halott gyermek csontjából áradó hullám, tengernyi föld, tenger mélye felé vonszolja, mióta "hiányzik egy test a házból." A francóista lázadás kitörésekor, 1936-ban Miguel Hernánder már ismert költő és drámaíró, ismerősei és barátai közt találjuk Federico García Lorcát, Pablo Nerudát, Raúl González Tumónt, Migwl Altolaguirrét. Ifjúkori barátja, Ramón Sijé halálára írt elégiájáról Juan Ramón Jiméhez írt dicsérő sorokat az El Sol című lapban.