Himfy szerelmei [antikvár]

A költészet minden neme közt az, mely azt emberi szív ösztönszerű érzelminek ad kifejezést, tartós hatásában legkevésbbé látszik a költő környezetétől, személyes viszonyaitól, korának légkörétől föltételezve. És mégis tapasztaljuk, hogy oly szerelmi dalok, vagyok hazafias érzelmű költemények, melyek bizonyos időszakban élénk lelkesedéssel fogadtattak, alaki jelességök daczára, idő folytán elvesztik némileg varázsukat; az újabb nemzedékeket inkább a hagyományos irodalmi tisztelet, mint a rokonszenv vagy előszeretet érzelmeire keltik. A nélkül hogy ez Kisfaludy Sándorról és fő műveiről föltétlenül állítható lenne, egy rövid kisérlet: visszapillantani egyéniségére, családi és társadalmi viszonyaira, azon időre és eseményekre, melyben és melyek között fiatalsága és férfi kora javát élte, - mégis talán föleleveníthetné költészetének színeit olyanok előtt is, kik azokat némileg elhalványúltaknak látják, és újolag ragyogtathatná fényköket azok szemeiben, kik e költészet lelkesítő sugarainak emlékét, mint fiatal koruk egyik kedves és becses hagyományát, keblökben kegyeletesen őrzik. Kisfaludy Sándor irodalmunkban főleg mint Himfy szerelmeinek és az első regéknek a dalnoka él. Drámái, bármily jellemzők is egyes vonásaik egyéniségér nézve, tartós irodalmi jelentőségre nem igen tarthatnak igényt. Szerelmi dalainak és regéinek megigéző hatása főleg a tele szív ömlő kiáradásának, a hazafias fölfogás és érzelmi élénkségének azon alaphangjában találta megfejtését és igazolását, melyet első költeményeiben megpendített és zengetes költői nyelve minden varázsával díszített, de melynek gyakori ismétlése, egyes változatok érdekessége daczára, az első lelkesítő benyomást alig kelthette újra.