Hizsnyai Zoltán legszebb versei [antikvár]

részletA Tanítónénitalán első elemis lehettema Tanítónéni nagy képeskönyvetszorongatva lépett a tanterembeprix-prax mondta a könyvben fark csóválvaelterülő bernáthegyirekutya válaszoltam szelíden kutyaaztán egy madárra mutatva felkiáltott tru-trúmadár hagytam helyben madárku-ku mondta a házraa házra én azt mondtam házerre ő egy értelmetlen szövegetkezdett hadarni azt hittem teljesen megőrültlecsapta a könyvet és így sivított krún-krúnazt mondtam igen biztosan megijedtem mi leszéveken keresztül mást sem hallottam szegényTanítónénitől ő is sokat sírt nem csak énsírtunk sírtunk hogy nem értjük egymástígy találtuk meg a közös nyelvetezentúl ha más nem hallott csak sírássalbeszéltünk és nagyon meg is barátkoztunkelsírta nekem hogy elfelejtett beszélni