Bővebb ismertető
Martonos
Mint gyermek anyja keblén,
úgy pihen békés kicsi falum, Martonos,
a szép, kaiiyargós Tisza ölén,
falum, mint régen, most is olyan otthonos.
A szépen szóló harangzúgás, muskátlis ablakok s aprócska házai, fűzfák lombján varjúkárogás és kéklő magasban a pacsirták dalai.
Ma is aranykalásztól ring a határ, búzavirág s pipacs virít elfeledten, zöldellő paprikán a délibáb táncot jár, kukoricán szellő pihen, még meg se rebben.
Emberek várnak a virradatra, duzzadó földekre, gazdag termésre, ha érlelő napsugár hullt a tájra, dől a búzatábla az aratók rendjére.
Hajnalban Tiszára megy a halász, hálóját röpíti, gazdag fogást reméli. Nap bíborában tücsök dúdorász, e muzsikát tarka lepkék tánca kíséri.
Falum felett nyári zápor után, '
mint ékes korona, ragyog a szivárvány, virág éled, madár dalol e délután, örökre szívemben él a gyönyörű látvány.
I
Lassan csendes éj borul a tájra, már alusznak az aranyszemű csillagok s a Hold fátyoltakarót ejt a múltra,
aludj, álmodj kicsi falum, jó éjt kívánok. '
Búcsúzom, s mint hazajáró lélek, j
az éjben tovább csavargok, míg élek.
í
ij
Martonos - Szabadka, 1995. július 6. '
f*