Hosszú sor közepén [antikvár]

Kuczka Péter írja első verskötetéről: "Az 1941 óta írt verseim egy részét gyűjtöttem össze ebben a füzetben. Nagyon különböznek egymástól. Első részük a felszabadulás előtti világot tükrözi; torzítva, mert a világ is és tudatom is torzítottak voltak. Igazán emberré - aki nemcsak magával törődik - és költővé - aki együtt dolgozik népével, résztvéve annak örömében és bánatában - a felszabadulás tett. A felszabadulás és a Magyar Kommunista Párt, az elvtársak, akik kezet nyujtottak nekem és kivezettek abból a zűrzavarból, amelyben éltem. Rólam szólnak ezek a versek és arról az útról, amelyet eddig megtettem. És mert munkások, parasztok és értelmiség milliói járják ezt az utat, róluk szólnak ezek a versek. Tudom, hogy nem hibátlanok e versek. De jó úton járunk és ahogy szépül az ország, növekszik erőben és gazdagságban, úgy szépülünk és válunk nyíltszemű, egymásért dolgozó, gerinces emberekké. Hálával és szeretettel gondolok Pártomra, a Pártot alkotó emberekre és ígérem, hogy munkámat úgy fogom végezni, mint minden dolgozó, az ország és a nép érdekében."