Hová mégy a nyárban? [antikvár]

Részlet: PEDRO PRADO A VÁNDORMADARAK LOS PÁJAROS ERRANTES Az ŐSZ hamuszürke végnapjaiban történt, a dél magános szigettengerein. A csendes halászokkal voltam együtt, kik a kurta alkonyatban felvonták a kijavított, áttetsző vitorlavásznakat. Hang nélkül dolgoztunk, mert az este beköltözött a szívünkbe s a zsibbadt vizekbe. Bíbor felhők haladtak, mint nagy halak, bárkánk gerince alatt. Bíbor felhők repültek a fejünk felett. Vitorlásunk dagadó vászna olyan volt, mint egy hatalmas, nyugodt madárszárny, mely zajtalanul szelte át a vörös alkonyt. A hallgatag halászokkal voltam együtt, kik az éjszakában bolyonganak, és virrasztanak a tengerek álma felett. A dél lilapárás, távoli láthatárán valaki madárcsapatot vett észre. Szembementünk velük, és ők szembejöttek mivelünk. Amikor kezdtek áthúzni árbocaink felett, hallottuk hangjukat, és láttuk csillogó szemüket, mely átkelőben rövid pillantást vetett ránk. Ütemesen repültek és repültek, egyik a másik mellett, a tél elől észak tengerei és földjei felé menekülve. A végetnemérő vándorlás, rövid és éles hangokat hallatva, zengő ívként haladt egyik látóhatártól a másikig.