Hűség [antikvár]

Borítója kissé elszíneződött, halványan foltos.
Vedd a puskádat, s indulj, indulj hátra, Eriggy a házba, fogd két gyermekem, S azonmód menj, menj, siess el keletnek, Érted? Moszkvába. Ígérd meg nekem! Mert mink itt meghalunk, akik még élünk, Meghalunk, elvtárs, mind és valahány. Csak te eriggy, s maradj életben s véled A kisfiú és az a csöpp leány. S Fjodor Vologyin hadnagy felesége Két gyermekétől így búcsúzhatott: Se könny, se csók, se végső istenhozzád. Aztán pár perc s a lvovi homokot Sötétre festve csurgott el a vére A domb alatt, hol tépett-üszkösen Feküdt Vologyin határőrparancsnok S a szakasz is, s mind némát, véresen.