Húsz olasz költő [antikvár]

Köszöntelek téged, Istennek kedves föld: legszentebb föld, köszöntelek téged. A legnemesebb, a legtermékenyebb, a legszebb vagy te a világ valamennyi tája közt; két tenger ölel körül, büszke homlokodat hírneves hegyek díszítik, törvényeidért és fegyvereidért egyaránt tisztelendő, múzsák csarnoka, emberekben és kincsekben gazdag, kinek kedvére együtt hajolt meg művészet és természet, hogy a világ tanítómestere légy, Itália... te leszel majd megfáradt életemnek nyugodalmas menedéke, a te földedből jut nekem majd annyi, amennyi haló poraimat eltakarhatja. Mint örvendezek, óh Itália, ahogy ez árnyas hegy csúcsáról végigpillantok rajtad! Elmaradoztak mögöttem a gyászos fellegek és most arcomba verdes a napsütötte lég: feltámadt szellőd lágy mozdulattal ölébe vesz engem. Megismerlek, óh hazám, boldogan köszöntelek: üdvöz légy, gyönyörűséges anya, üdvöz légy, világ dicsősége.