Huszas évek [antikvár]

A SZÜLŐFÖLDEM SZÓLÍTOTT ENGEMHivott a falu, ahol születtem,Ahol szerettek, mert gyerek voltam, -Ahol a játék, játéknak kellett,S a madarakkal versenyt daloltam.Hívott a falu, ahol az apámÖrömös múltja lezárult fájva,Ahol a könnyek jajongva jönnek -S aki nagyálmú, őrökre árva.Hívott a falu, ahol a földnekMás a zamatja, otthoni, drága -Ahol a kalász tömöttebb, sárgább,S a boldogságnak élet az ára.Hívott a falu ősi sírkertje,Hívtak a süppedt, elhagyott hantok -Az útkeresztnél a sápadt Krisztus,S a messzi múltban eltűnő arcok.Hívott a padlás, ahol a körteÉdesebb volt a csurgatott méznél,S az oltár, ahol szentáldozásraMentem az első tavaszi fénynél.A halastónak nyárfái mind-mindÉrtem zokogtak, esdeklőn, kérve -S én megcsókoltam az áldott földetA falu első házához érve.1937