Idegeneknek tilos a bemenet [antikvár]

Részlet: Én Egy nyár s egy bánat. Fel az egekbe, őrült iram, aztán a földre... csend és újra szárnyak. Talán, ez a minden, Milliók, ez a cél, legyen milló ember, vagy csörgő arany, pénz, acél... Még csak ő kell. Egy száraz tenger és zöld, de puszta erdő, vég a végtelenben és Neki virág. Egy mosoly Tőle, melyre nincs szabály, aztán forog a szinpad, minden csak játék, sírógörcs, kacaj, ölni...! - és megtelik a száj.